Beszámoló

Mallorcán jártam,de hogy...

Az egész 2007 júniusában kezdődött.

Az egyik kedvenc,nyeeményjátékokat bemutató portálon "nézelődve"

ráakadtam egy nagyon jó játékra.

Az egyik legnagyobb italokat gyártó cég nyári nyeremény

játékára,mellyel plazma tvt,mobilt,mp3 lejátszót,és utazást lehetett

nyerni két termék megvásárlásával és a vásárlást igazoló blokk

megvásárlásával..

mivel a szénsavas üdítőkből már elegem volt épp kapóra jött,főleg,hogy

nem kellett vonal kóddal,meg postával bajlódni és nem volt üzletekhez

kötve..

Be is ütöttem a telefon számot a mobilomba meg készítettem egy minta smst...

Ezután,mikor bevásároltam és az adott üzletben kapható volt(meg

eszembe jutott) vettem is ilyet, kettő darabot kellett venni.

2007 augusztus 8.-án korán kellett mennem dolgozni,de a főnök sem volt

benn mire én be értem,így a szomszéd hipermarketben ejtettem meg a

napi bevásárlást.

Az üdítős polcnál igencsak elgondolkodtam,de végül csak vettem két üveggel.

Fizetés után be is küldtem az sms.-t és jött is a válasz:

"Gratulálunk,megnyert ed az egyik ajándékunkat!Hamarosan kapcsolatba

lépünk veled."

Na jól kezdődött a napom,el is újságoltam mindenkinek,csak épp azt nem

tudtam,mit nyerhettem,mivel már rég elfelejtettem az ajándékokat.

Délben,a legnagyobb munka közepette,a főnökeim mellett hívtak,hogy

utazást nyertem,ha megkapják faxon a blokkot,meg is tudom a

részleteket.

Már mindenki izgatott volt(mivel rengeteg dolgot "szereztem

így"(nyeréssel)ép p az előző hétvégén jöttem haza egy 2 napos balatoni

buliból..

3. neki futásra sikerült is elfaxolni a blokkot,és ekkor

felhívtak,majdnem leültem:

-szeptember 6 és 13 között ráérek?-kérdezték telefonon,mivel egy hetes

2 személyes nyaralást nyertem Mallorcára,repülő úttal,ellátással...

Ezután már madarat lehetett velem fogatni.Felhívtam testvéremet,végül

úgy döntöttünk,anyukámat vigyem magammal.

A kollégáimmal,főnökeimmel ment is az ugratás,licitáltak is ki jöjjön velem.

Anyukám igencsak boldog lett hiszen még nem volt külföldön nyaralni is

régen volt,repülőn meg sose.

Másnap visszahívtak adat egyeztetésre,és már semmi más dolgom nem volt

csak várni a napját meg útlevelet készíttetni..

Aug 21.én meg érkeztek az utazás részletei,valamint a

yukkerek,(beszálló kártyák).

Már évekkel ezelőtt -szintén nyereményjátékkal- szert tettem egy

digitális fényképezőgépre,ehhez vettem elemet és memória kártyát.

Mivel 6 óra 50 perckor indult a repülőgép,előző nap este kellett az

utolsó vonattal fel utaznunk Pestre.

A Ferihegyi reptér állomáson is átjutni kész kaland volt.(a lépcsőkön

igencsak szédültem,hát még szegény anyukám.

Fél tizenkettő körül voltunk a reptéren,ahol azt mondták,4 körül

figyeljük a kijelzőt.

Éjfél táján nagy nyüzsgés volt,meg tologattak egy repülőt,majd azt

írták ki késik a gépünk.

4 órakkor még semmit nem tudtak mondani,így bevonatoztam Pestre és

sétáltam egyet a hajnali Budapesten.

8 órakkor annyit tudtak mondani,a gépünkön román foci drukkerek

balhéztak,pót gép pedig nincs.

10 órakkor lehetett csekkolni(bár gép még nem volt,csak azért ,hogy

kioszthassák az étel- és italutalványokat.

Délben már lent voltunk de gép és beszálló hely sem volt.

Már a második gépnek kellett volna felszállnia Mallorca felé.

Fél egy után pár perccel át rángattak minket a csarnok másik felébe,és

ekkor megpillanthattuk a gépünket a Dubrovnik air légitársaság

mentette meg a helyzetet.

Azzal poénkodtunk,hogy azért szaladgáltatnak minket,nehogy legyen

energiánk panaszkodni..

Egy órakor már a buszon ülhettünk és 13 20 kor mintegy 300

elcsigázott,mégis boldog utassal felszálltunk.

Bár nehéz volt eldönteni,hogy az utasok,vagy a személyzet volt a fáradtabb.

Csendesen és fényképezgetve,szunyókálva telt el az út.

15 óra 40 perckor megpillanthattuk a szigetet,majd 16 óra után landoltunk.

Fél öt után pár perccel az idegenvezetőt is megtaláltuk,aki szerint

évek óta nem volt példa ekkora késésre náluk

Hosszúra sikeredett utazás végén még lementünk sétálni egy nagyot a

tengerpartra, majd 12 órát aludtunk.

Péntek reggel frissen és igen éhesen ébredtünk, de a svédasztalos

reggeli kárpótolt mindenért.Bátran megkóstoltam a spanyol konyha

remekeit, a hatalmas választékból mindent sikerült a hat nap alatt

ennem, és még a gyomrom is bírta a megpróbáltatásokat.

A kis szállás remek volt, a szobához tartozott fürdőszoba is és

erkély.Az ajtó nyitását egy mágnes kártyával oldották meg.

A szomszéd szobákban vidám német csoport volt elhelyezve, akik egy-egy

német meccs végig nézése után (amire a parton lévő bárok mindegyikében

volt lehetőségük), igen jó kedvűen, az elfogyasztott sör hatására

pedig nagyon bátran viselkedtek.Egyik hajnalban a mi ajtónkat ütötte

az egyik ""nem szomjas" tag, mivel azt hitte azaz ő szobájuk.Pár perc

után társai mgkönyörűltek a szálló többi vendégén, és nagy nehezen

becibálták szobájába.

Pénteken felfedeztem a szállóm környékét, rövid strandolás után nagy

sétát tettem.

Lenyűgöző látványt nyújtottak a kis zegzugos utcák,ahol nyoma nem volt

az idegenforgalmi nyüzsgésnek.

A kis parkok és mini áruházak, ahol már-már idegesítően kedvesen

bántak mindenkivel.

Este a naplemente nyűgözött le,és a leszálló repülők, kétpercenként

landolt egy repülő, elég távol tőlünk, de még jól látható távolságban.

A vacsoránál némileg meglepett, hogy semmi féle folyadékot nem

vihetünk be, de nekik is meg kell élni valamiből ugye.Itt is svéd

asztal fogadott minket, és az árak is barátságosak.

Semmiben sem különbözik a hazai áraktól.

Szombaton busszal bementünk a fővárosba, ami kb kétpercenként indul,

90 cent volt egy jegy a légkondis és csendes járművön.

A főtér, a Katedrális és a kikötő után a picike utcákon néztem szét és

egyszer csak egy kulturális fesztivál közepén találtam magam.

Délután sikerült a tengerpart "legőrültebb fazonjait " lefotóznom,akik

egy ital márka reklámjaként sétálgattak,énekeltek és álltak meg, ha

gépekkel felszerelt turistákba botlottak.

Az este újból a naplemente nézésében telt.

Vasárnap egy óriási sziget túrán voltam, anyu addig strandolt.

Még ki se értünk a városból, de a jó kedélyű idegenvezető már

megtanította az alap szavakat.

Olá-Jó napot,

és kokoá-a legfinomabb burgonyás pogácsa amit ettem.

A börtön mellett elhaladva megjegyezte, hogy a világon egyedülállóan

van itt jacuzi és wellnes központ, akit érdekel szívesen beviszi:))

Ezután a sziget történelmébe engedett egy kis betekintést,

természetesen minden században fellelhető magyar száll.

Az olíva melyet egy magyar származású hercegnő elvesztése utáni

gyászában ide elbujdosó spanyol trónörökös hozott ide, az egyik

eldugott kolostor, amit a mórok kiűzése után magyar keresztes lovagok

emeltek.

Rövid pihenő tettünk a "Kilátó"-nál, ahonnan csodás kép nyílt a tengerre.

Valdemossa városa volt a következő pihenő, a kis templom és a piac

után megnéztük és mgkóstóltuk a kokoa nevű csodát.

Soller városába menet megismerhettük a kolostorhoz tartozó 14 napos

zarándoklat-túrát,végig az útvonal mellet ment a busz, már a látványa

fárasztó.

Sollerben a kisvasútra csodálkozhattunk rá, itt hajóra szálltunk, ahol

már az utastársaim a nyereményről faggattak, mivel egykeként a túra

vezetőnk szemmel tartott és kikérdezett.

Csodabogárként még a velünk utazók külföldiek is engem fényképeztek,

és jókat mosolyogtam a panasz áradaton, kinek mennyibe van eddig a

nyaralása.

a hajó a paradicsomnak nevezett kis öbölben kötött ki,La Calobra,

Torrente de Pareys, ahol a sziget egyetlen édesvízi patakja csordogál

bele.A látvány önmagáért beszél.

Minden méterben megállítottak, hogy csináljanak gépemmel képet rólam.

A busszal ezek után kacskaringós utakon felkapaszkodtunk a legmagasabb

pontok egyikére, miközben folyamatosan azt hallgathattuk az ilyen

szerencsétlenkedők miatt nem ajánlják az egyéni utakat, meg különben

engedélyt kell kérni az útra, ne legyen torlódás, de ebben szerepe

lehet az erős idegenvezető-lobbinak is, ami nem baj, mert vannak

eléggé veszélyes kanyarok is.

Kecskék mellet is elhaladtunk.

Így jutottunk el a bőr gyártás fellegvárába, Inka városába, de

egyetlen üzletet kivéve semmit nem találtunk , lévén vasárnap volt.

Vidám hangulatban tettek le minket a szállásnál.

Hétfőn strandolás mellett újabb sétára indultam.

Kedden egész napos strandolás után bele vetettem magam az éjszakába.

Végig sétáltam a kivilágított Pálmán, és bizony sok helyen elméláztam,

de az autósok türelmesen megvárták, míg elmentem az útból.

Szerdán a még fel nem fedezett tengerparton tettem egy sétát,

csütörtök hajnalban is egy búcsú úszásra is futotta az időből.

Vissza már fele annyi izgalom se volt, 50 perces késéssel indult el a

gép, ugyanazok akikkel jönnünk kellett volna.

Mellénk egy nagyon vidám srác került, aki elmondása szerint barát

nőjénél volt, és most haza ment ki pihenni őt.Mivel szomját Tokajival

oltotta, beszélgetésbe fogott, és miután megtudta hogy jutottunk ide,

hangosan az egész gép tudomására hozta.

Megtapsoltak.

Ellőttün k egy szegedi család nézegette a trpicániumban készült képeket.

Legközelebb én is elmegyek oda.

A pilótánk is jó kedvűen, szkípernek képzelve magát következő

szösszenetekkel oldotta az utat:"A gépünk extra tartozéka a gumi

csúszda..."a gépben 26 fok van,3000 méter magasan vagyunk,odakint i

ennyi a hőmérséklet,csak mínuszban.."

Majd végig ecsetelte milyen tájak felett repülünk.

Az Adriai-tengert Nis-szigete felett hagytuk el,ami fentről is szép.

Hazánkba Szombathely környékén jöttünk be,így felülről is

megcsodálhattuk a Balatont.

A leszállás és a csomagok felvétele elég gyorsan ment, a vonaton pedig

anyukám megosztotta élményeit utas társainkkal.

Mindenkinek szívből ajánlom a szigetet.

Küldje el ismerősének!